A legtöbbször beperelt jogvédő

Atomfizikus vagy csillagász szeretett volna lenni, az országos tanulmányi versenyeken elért

eredményei predesztinálták is erre. Aztán az élet úgy hozta, hogy jogvédő lett belőle.

A falusi iskola bezárásán felháborodva kapcsolódott a közéletbe 2009-ben, s vív azóta

is ádáz harcot a helyi hatalom első emberével. Az egyebek között Szálasit dicsőítő,

a „Becsület Napját” rohamsisakban és korabeli egyenruhára emlékeztető jelmezben

ünneplő polgármester közel negyvenszer jelentette föl a 27 éves fiatalembert.

Szőllősi Gábor matematika–fizika szakos tanár Érpatakról az utóbbi két évben hetente

járt a nyíregyházi ügyészségre és bíróságra.

– Hallottam a pletykákat, hogy bajok vannak Érpatakon, de nem foglalkoztam velük. „Nem szégyelled magad, diplomás ember létedre semmit sem teszel a községért!” – fordultak hozzám ismerőseim egy temetésen. A 2009-es iskolai tanévzárón aztán megdöbbentem a szülőkkel együtt, amikor bejelentették, hogy Érpatakon megszűnik az iskola. A szülők könyörögtek, segítsek. Ekkor kerestem meg először Orosz Mihály Zoltán polgármestert. Három hétig próbáltam találkozót megbeszélni vele, hogy közöljem, a hivatalos szervektől olyan tájékoztatást kaptam, az iskolát nem lehet bezárni. A polgármester arra sem méltatott, hogy meghallgasson. Fordultam az Államigazgatási Hivatalhoz és az oktatási jogok biztosához, hogy segítsenek. Miután szórólapon közzétettem, mi nem tetszik, Orosz Mihály Zoltán beperelt. Falufórumot hívtam össze az iskola megmentéséért, ahol a polgármester diktafonnal a kezében jelent meg, és fenyegetőzött, aki megszólal, fel lesz jelentve.

A polgármester nem csak Szőllősit perelte be, amikor felemelte a szavát ellene. Hasonló sorsra jutottak az önkormányzati képviselő-testület vele egyet nem értő tagjai és a cigány kisebbségi önkormányzat elnöke is. Hasonlóképpen azok az újságok, internetes portálok, illetve újságírók, akik Orosz szerint rossz hírét keltik az általa kitalált és megvalósított, majd az ország több településére exportált falumodellnek. Mindazonáltal magasan Szőllősi Gábort (egyébként a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet helyi aktivistáját) citálta legtöbbször Orosz polgármester a törvény elé.

Szőllősi Gábor, ahogy ő mondja, közepesen jómódú családba született, három évvel fivére után, 1985-ben. – Egész gyermekkoromban azt láttam, hogy a szüleim három műszakban, túlórázva robotoltak azért, hogy előrébb jussanak, hogy nekünk mindent meg tudjanak adni. Ebben a szellemben éltem kora gyermekkoromat, és csodáltam a szüleimet, akik a napi munka után még velünk is foglalkozni tudtak. Szeretetben, mégis nagyfokú önállóságra nevelve éltem az életemet.

Derült égből villámcsapásként érte 1994-ben, hogy édesapja súlyos, gyógyíthatatlan beteg. Leszázalékolták, otthon volt a gyerekekkel öt évvel később bekövetkezett haláláig.

– Kezdetben pap akartam lenni, de a helyi lelkész hozzáállását látva kiábrándultam a papi hivatásból. Általános iskolában harmadikos koromtól megyei és országos matematikaversenyekre jártam, hatodiktól pedig fizikából is. Minden évben kitűnőre végeztem, én lettem az érpataki iskola kiemelkedő tanulója, akinek a faluban nagy jövőt jósoltak. Iskolás koromban minden nyáron munkákat vállaltam, hogy én is tudjam segíteni a családot.

Édesapja halálával egy időben, 1999-ben a Nyíregyházi Főiskola Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait. – A testvérem kollégiumban lakott, így hirtelen rám hárult a családfő szerepköre. Közben 2002-ben édesanyám is lebetegedett, leszázalékolták, otthon volt velem. Teljesen magamba roskadtam, a tanulásba menekültem.

Gábor bátyja jelenleg Érpataktól 25 kilométerre lakik élettársával és négyéves gyerekükkel. Mindketten a nyíregyházi Electroluxnál dolgoznak.

A középiskolás évek alatt maga sem tudja, hány megyei és országos matematika- és fizikaversenyen vett részt. Országosan a hatodik legjobb volt fizikából, tizenegyedik matematikából. A fizikából elért teljesítménye alapján felvételi nélkül került be a nyíregyházi főiskola matematika–fizika szakára 2003-ban.

– Főiskolás éveim jól kezdődtek. Országos matematikaversenyen negyedik lettem, így szinte minden tantárgyból felmentést kaptam. Második évben már második lettem, országos fizikaversenyen pedig hatodik. Számos megkeresést kaptam hazai és külföldi kutatóintézetektől, hogy a főiskola befejezése után szeretnének szerződést kötni velem.

Gábor 2005-ben kapta a második pofont az élettől. Hatéves korában amputált ujjában csontkinövés keletkezett, amit a következő években több mint ötvenszer műtöttek meg.

– Szertefoszlottak az álmaim, gyötrelmes évek következtek. Sokszor csak a tanárok jóindulatán múlott, hogy hagytak szóban bizonyítani azokban a tantárgyakban, amelyekben írásban kellett volna. Műtétek és kezelések jöttek egyre-másra. A rengeteg hiányzás következményeként csúsztam egy fél évet, így 2008 januárjában szereztem meg a diplomámat. Vágyaim továbbra is az atomfizika és csillagászat felé űztek, ám ezek a pályák egyre elérhetetlenebb távolságba kerültek számomra.

Mivel a főiskola utolsó félévében alig maradtak órái, 2007-ben a Nyíregyházi Electrolux-gyárba ment dolgozni. A fizikában való jártassága révén csoportvezetővé nevezték ki. – Miután már nem láttam szakmai kihívást a munkában, 2008-ban leszámoltam. Belekóstoltam a pénzügyek világába is, fél évig brókerként dolgoztam. Amikor rádöbbentem a vállalat erkölcstelen üzletpolitikájára, kiléptem.

Gábor ezután elvégzett egy OKJ-s számítástechnikai szoftverüzemeltető és rendszergazda-tanfolyamot. 2009 márciusában megvolt az utolsó ujjműtétje, és remény mutatkozott, hogy végre elhelyezkedhet a szakmájában, pedagógusként. Viszont a folyamatos bíróságra, ügyészségre, rendőrségre járás miatt lehetetlenné vált egy tanári állás betöltése. – Nincs az az iskola, amelyik eltűrné, hogy hetente egyszer-kétszer kihallgatásokra, tárgyalásokra utazgat az alkalmazottja. Egy igazgató sem kockáztatja, hogy ujjal mutogassanak rá, mert pedagógusa állandóan a bíróságra jár. Az senkit nem érdekel, hogy makulátlan az erkölcsi bizonyítványom, soha még egy közlekedési szabálysértésem sem volt.

Az érpataki fiatalembernek 2012 januárjáig a falu görögkeleti papja adott munkát. – Sajnos meg kellett szüntetnie a munkaviszonyomat, mert elmondása szerint nem tudott tovább pályázni rám. Azóta az eddig összekuporgatott pénzemből és édesanyám rokkantnyugdíjából élünk, amit alkalmi munkákkal és magántanításokkal egészítek ki. A polgármesteri hivataltól kaphatnék szociális ellátást, de a papírjaim valahogy elvesztek... Sokszor a barátaim, ismerőseim támogattak, segítettek a túlélésében.

Szőllősi tevékenysége 2011 októberében került a TASZ látókörébe. A jogvédő szervezet Érpatakot meglátogató terepmunkása az első alkalommal azonnal jelezte, hogy oda sürgős segítség kell. – A munkám semmit sem változott. Csak most a TASZ szakemberei, ügyvédei állnak a hátam mögött, akik segítenek abban, hogy a falu vezetője elleni panaszok nyilvánosságot és jogi képviseletet kapjanak. – A TASZ idén július 10-től teljes munkaidős támogatási szerződést kötött vele.

Az immár a TASZ-pont helyi munkatársaként küzdő Szőllősit az Államigazgatási Hivatal arról tájékoztatta, hogy Orosz Mihály Zoltán 2009. november 3. óta nem is lehetett volna polgármester, mert a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte egy magánlaksértési ügyben. Igaz, egy évre rá, miután a választásokon újra Orosz lett a polgármester, a Legfelsőbb Bíróság is felmentette a magánlaksértési ügy másodrendű terheltjét. Egyúttal törölte a jogorvoslati kérelmet beadó polgármester ítéletét, amennyiben is a csoportos elkövetés – amihez legkevesebb három személy kell – mint Orosz tettét minősítő körülmény már nem állt fenn.

– Kíváncsiságból és a tehetetlen dühtől vezérelve minden lehetséges hivatalnál megpróbáltam megtudni, hogy is történhet ilyen. Természetesen mindannyiszor feljelentett Orosz, nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértésre, rágalmazásra hivatkozva. A jogi hercehurca miatt jelöltettem magam polgármesternek a 2010-es választásokon, semmi másért, kampányolni sem kampányoltam. 2010. november 3-án meghallgatásra idéztek a Belügyminisztériumba. Számomra ekkor egyértelművé vált, hogy mindenki tudja, baj van Érpatakon, csak senki nem akar vagy nem mer tenni semmit. Bízom abban, hogy egyszer győz az igazság, és mindenki azt kapja, amit megérdemel. Én pedig szeretném végre az álmaimat megvalósítani, tanítani, kutatni, normális életet élni.

Jövőre ki öltözik Szálasinak?

Érpatakon az újnyilas farsangi hagyományoknak megfelelően idén is az alkalomhoz illő jelmezekben ünnepelték a „Becsület Napját”, vagyis az 1945. február 11-i budavári kitörés évfordulóját. Hála a Magyar Nemzeti Arcvonal és a 64 Vármegye ideiglenesen a faluban állomásozó egységeinek, az egybegyűltek idén is sikeresen törtek ki a láthatatlanul körülöttünk settenkedő „létrontó erők ostromgyűrűjéből” (copyright: Orosz Mihály Zoltán polgármester). Érpatakot a beavatottak már a hazai újhungarizmus vidéki fellegváraként emlegetik. A nyírségi községben minden a jó és a gonosz harcáról és persze a jók győzelemről szól, köszönhetően a modellfalut – az Orosz-ellenes helyiek szerint: minirendőrállamot – országos és nemzetközi hírnévhez segítő, karizmatikus polgármesternek. Az érpatakiaknak már valószínűleg a könyökükön jönnek ki azok a beszédfordulatok, mi szerint Dobó István, Zrínyi, az ötvenhatosok és persze Szálasi helyett azok „a szélsőliberális vezéregyéniségek, az ő bértollnokaik s az őket kiszolgáló lakájpolitikusok tolmácsolják” jelenleg a hazaszeretetet, akik egyébként „szellemi, testi és lelki megsemmisítésünkre törnek”. Az pedig teljesen természetes számukra, no meg a törvényesség őre, a falu jegyzője számára, hogy az újhungarista jelmezverseny első fordulójára az árpádsávos zászlóval feldíszített általános iskolában került sor.

Forrás: http://nol.hu/lap/hetvege/20120721-a_nyirsegi_kamikaze