Vajda János: Shanah Tovah 5773

 

Múlt szombaton a Dumtsa korzón egyik, szerintem nem zsidó ismerősöm odalépett hozzám és mint mondta szeretne elsőként boldog új évet kívánni. Gyorsan fölhívtam Zsófi lányomat és kérdeztem mikor jön be az új év? „Valamikor ilyenkor”- válaszolta, pedig  az Anna Frankban alig 15 éve érettségizett és emlékszem, amikor az iskola udvarán sátoroztak.

Pár hete, hogy Anyám itt hagyott minket balkarján az A 11547 tetovált számmal, ami az én zsidósághoz tartozásom kiinduló pontja lett. Auschwitz a számomra máig felfoghatatlan, elfogadhatatlan tény, hogy megtörtént és minden vitán felül álló ki volt az elkövető és ki volt az áldozat.
 
Azóta sokszor bonyolult, ellentmondásosnak tűnő hír, esemény keletkezett Izraeli harcok, katonák, fenyegetettség, ki kinek, mikor mit tettettek, vagy itthon zsidó szervezetek, személyek, politikák nyomán, de mégis azt hiszem, van egy közös sors mindnyájunk családtörténetében, ami összeköt minket, akiknek így vagy úgy mond valamit, hogy Shanah Tovah.
 
És fontosak és kellenek a hagyományok, szokások és a magyarázatok a miértekre, legyen mire tudatosan, büszkén vállalni a zsidóságomat, hogy talán lányaimnak is legyen valami továbbadni való három unokámnak, hogy majd ők is tudják, hogy Rosh Hashanahkor nekik is szól a Shanah Tovah.   
 
Szentendre 2012
 

Ha szeretne hozzászólást írni, kérem jelentkezzen be a Főoldalon a Belépés nevű modulban!