Tisztelt megemlékezők!

Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy néhány mondatban ismertessem dr. Lázár Andor életútját, amit igen kevesen ismernek. Remélem, ez az emléktábla hozzájárul neve megismeréséhez, fennmaradásához.

Dr. Lázár Andor 1882-ben született. Református vallású nemesi családból származó konzervatív-liberális politikus, ügyvéd, gazdasági jogász és szakíró volt. Ügyvéd édesapja 1887-ben elhunyt, így négy gyermek nevelésének gondja maradt az özvegy édesanyára. Tanulmányait a híres pápai kollégiumban végezte, közben fiatalabb gyerekek mellett házitanítóskodott, hogy hozzájáruljon tanulmányi költségeihez. A budapesti egyetemen szerzett jogi doktorátust, majd tanulmányutakat tett Európában és az Egyesült Államokban. Budapesten 1906-ban kezdett ügyvédi praxist. Több jelentős, gazdasági témájú szakkönyvet jelentetett meg. Jelentős szerepet vitt az Állami Pénzjegynyomda megalapításában. 1928-ban nevezték ki kormányfőtanácsossá, emellett többféle társadalmi megbízatása is volt. 1931-től 1939-ig országgyűlési képviselő, 1931-ben a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, 1932-től 1938-ig igazságügyminiszter. Szemben Gömbös Gyula fajvédő politikájával, majd az egyre inkább jobbra tolódó Darányi Kálmánnal, ő mindvégig a konzervatív, polgári jogállami elveket képviselte.

1945 után nem folytathatta politikai pályáját. Ügyvédként és a Dunamelléki Református Egyház jogtanácsosaként működött. 1951-ben kitelepítették a családot az Alföldre; 1953-ban, Nagy Imre miniszterelnöksége alatt ezt az intézkedést megszüntették, azonban Budapestre nem költözhettek. Ezután, 1955-ben költözött a család a leányfalui Tetmajer-villába, ahol egy albérleti szobát béreltek. (Érdeklődők számára zárójelben megjegyzem, hogy érdemes utánanézni dr. Tetmajer Alfréd élettörténetének is.) Dr. Lázár Andor, ekkor már majdnem teljesen megvakulva, itt élt haláláig, 1971-ig.

Memoárja Visszaemlékezéseim címmel 1995-ben jelent meg a református Ráday-gyűjtemény kiadásában, Benda Kálmán történész szerkesztésében.

Az elhangzott rövid életrajzból nem derül ki, hogy ez a konzervatív, nehéz sorsú úr mivel érdemelt ki egy emléktáblát a Holokauszt-emlékév alkalmából.

1938 márciusában, az első zsidótörvény előkészületei kapcsán dr. Lázár Andor konfrontálódott Darányi Kálmán miniszterelnökkel és Hóman Bálinttal is, akihez pedig korábban régi barátság fűzte. Nem tudta őket meggyőzni arról, hogy a tervezett zsidótörvény ellentétes a hagyományos konzervatív-liberális jogelvekkel, a polgári jogegyenlőséggel. Mivel nem volt hajlandó a véleményét megváltoztatva a nevét adni a törvénytervezethez, benyújtotta lemondását, amit a miniszterelnök és a kormányzó is elfogadott.

Dr. Lázár Andor nevét, pályafutását is kevesen ismerik. Karakán, jellemes kiállásával rászolgált arra, hogy neve ne menjen feledésbe, hogy példaként szolgáljon a jövő nemzedékének. Akkor állt ki a polgári jogegyenlőségért és adta fel magas kormányzati pozícióját, amikor még szó sem volt a holokausztról – cselekedete messze előremutatott és példaként szolgálhatott volna akkor, amikor a magyar közigazgatás nagy része méltatlanná vált hivatása ethoszához.  Ha a magyar államapparátus és közigazgatás dr. Lázár Andor példáját követte volna, akkor idén nem kellene megemlékeznünk a magyarországi holokauszt áldozatairól.

Példája azt mutatja, hogy mindig van mód két út közül a tisztességes, erkölcsös utat választani, még ha göröngyösebb is a másiknál.

Összeállította, felolvasta:

Szegő András