MODORTALANSÁG

Szentesi Zöldi László a magyarhirlap.hu június 19-én megjelent cikkében Kövér László válaszlevelét megelőzve értékeli Elie Wiesel Nobel-díjas író kitüntetés-visszaküldését. A visszaküldés konkrét oka a magyar házelnök részvétele Nyírő József újratemetési kísérletén, amely így nem kegyeleti aktussá, hanem politikai k iállássá vált a nyilas parlament tagja mellett.

„Itt van nekünk Wiesel úr a maga dögunalmas, a múlt század közepén megesett történeteivel. Nem értjük, nem értékeljük, és szomorúan mondom, alapvetően rettenetesen únjuk ezeket az egykaptafás történeteket.” Valamit mégis felfog a szerző, mert így folytatja: „Érteni vélem, hogy Elie Wiesel modern ember, akienk fáj minden európai modortalanság.”

A holokauszt, a Dunába lövetés tényleg sok résztvevőnek dögunalmas lehetett, tudtak volna mást is csinálni helyette, mint ahogy a nyilas őarlament tagjának lenni, majd Szálasival menekülni se lehetett túl izgi.

Csak picit modortalan.

-hg –

ÜNNEPEJÜK HORTHYT!

A Nemzetvédelmi Propaganda Minisztérium szeretett volna gondoskodnivitéz nagybányi Horthy Miklós kormányzó úr 75. születésnapja (június 18.) méltó megünnepléséről. Hosszú körlevélben tájékoztatta a közigazgatási hivatalok vezetőit arról, mit is tegyenek az Őfőméltóságát ábrázoló plakátokkal. Ebből idézünk:

„5082/1943. N.P.M.-I.[…] Hivatalom a Főméltóságú Kormányzó Úr születésnapjára plakátot ad ki, amelyet – figyelemmel arra a határtalan tiszteletre és szeretetre, amely Legfelsőbb Hadurunk fenkölt személyét övezi -, nem hirdető-oszlopokon, vagy általában olyan helyeken akarjuk kifüggeszteni, ahol az az időjárás viszonttagságainak és a múlandóságnak van kitéve, hanem kívánatos, hogy a falragaszok méltó helyen és módon nyerjenek elhelyezést.

A  42 x 59 cm méretű plakátokat a vármegyék alispánjaihoz és a járások főszolgabíráihoz küldöm meg, hogy azok a közigazgatás minden részébe eljuthassanak. Az egységes elosztás érdekében – amennyiben egyéb igénylés be nem érkezik – a járási székhelyek: 10 –, nagyközségek: 5 -, kőrjegyzőségek – amennyiben kisközségek azok -: 3-, kisközségek részére 2 db plakátot küldök meg június 10 körül, azzal a kéréssel, hogy azokat a Kormányzó Úr Őfőméltósága születésnapjára, de lehetőleg már június 17-én reggelre fentieknek megfelelő keretben és helyen közszemlére tétetni szíveskedjenek.

Kívánatosnak tartom, hogy a plakátok lehetőleg üveg mögött, bekeretezve, vagy keretre feszítve díszítéssel, dekorációval helyeztessenek el (pl. kirakatban, középen - és nem a kirakatüvegre ragasztva -, hivatali és egyéb előcsarnokokban, drapériákkal, - központi helyen, kapu alatt, parancsnokságon, hirdető táblán), olyan helyen tehát, ahol legtöbben láthatják, méltó keretet lehet részére biztosítani, és az időjárás nem veszélyezteti. Végül felkérem, hogy a plakátokat a születésnap eltelte után megfelelő helyen állandó kifüggesztéssel szíveskedjenek megőriztetni. […]

Budapest, 1943. május 31.”

Molnár Judit

TÉNYEK ÉS INSZINUÁCIÓK

Karsai László és Kovács M. Mária Vita a Hothy-korszakról című cikkében (Népszabadság, 2012. jún. 12.) a történész Tőkéczky Lászlónak azt az állítását is idézi, amely szerint a magyarországi zsidók deportálását nem a kormányzónak, hanem a szovjet és angolszász légierőnek kellett volna megakadályoznia. A két szerző, aki természetesen nem ért egyet ezzel a véleménnyel, csak a racionalitás meg a tények színtjén foglalkozik az elképesztően abszurd kijelentéssel. Holott Tőkéczky állításában van egy rejtett, nyíltan ki nem fejtett feltevés is. Nevezetesen az a borzalmas hipotézis, hogy a Szövetségesek titokban nagyon is egyetértettek az ördögi tervvel, vagyis az európai és ezen belül a magyar zsidóság módszeres megsemmisítésével, éppen csak Hitlerre hagyták a piszkos munkát. Ugyan mi más lehet a magyarázat arra, hogy a B-17-esek miért nem bombázták az Auschwitzba vezető vasútvonalakat…?

Hogy ez a körmönfont (és ráadásul tisztességtelen, mert csak sugallt) hipotézis arra szolgál, hogy Tőkéczky megkerülje Hothy, és egyáltalán, az egész magyar társadalom felelősségét, azt aligha kell bizonygatni. A jobboldali történetírás szemlátomást oda jutott, hogy lassan már a Szövetségesekre akarja kenni a holokauszt bűnét. Nem csodálkoznék, ha nemsokára ennél is messzebb menne ezen az úton, és nem csak a Szövetségeseket, hanem a zsidókat magukat is feleőssé tennétulajdon megsemmisítésükért, utóvégre el is rejtőzhettek, ki is vándorolhattak volna, ezzel szemben – és ez ki másnak a bűne, ha nem az övék? – fegyelmezetten és engedelmesen vonultak a vágóhídra…

Ádám Péter

(AZ ÉLET ÉS IRODALOM 2012. JÚNIUS 22-I SZÁMÁBAN MEGJELENT ÍRÁSOK)