Szétesett Izrael nagykoalíciós kormánya (120-ból 94 képviselő volt kormánypárti), és aligha lesz elkerülhető, hogy idő előtti választásokat tartsanak. Saul Mofaz, a Kadima (Előre) Nevű középjobb párt elnöke megszavaztatta parlamenti frakciója tagjait, és három képviselő kivételével az összes a távozásra szavazott.

 A koalíció nem élt sokáig. Eleve kényszer hozta létre, és Benjamin Netanjahu egyre nehezebben tudta összefogni addigi parlamenti hátterét. Saját pártja, a jobbközép Likud mellett szélsőséges nacionalista és bigott vallásos pártok álltak össze mögé, s ezekkel rengeteg konfliktusa volt, mind a palesztin területeken létesített telepek, mind az ultraortodox zsidókkal való viszony miatt. Netanjahu nem tudott haladást elérni a Palesztin Hatósággal folytatott tárgyalásokban sem, és egyre erősebben fenyegette, hogy az izraeli középosztály a két éve szerveződő társadalmi-szociális mozgalmakban látja a választást. A Kadimának sem ment jól, amióta Mofazt, az iráni születésű egykori tábornokot választották pártelnökké.

A mostani szakadás oka, hogy Mofaz elégedetlen volt Netanjahu új sorozási tervével. A legfelsőbb bíróság érvénytelenítette a korábbi Tal-törvényt, amely felmentette a katonai és polgári szolgálat alól az ultraortodox fiatal férfiakat, akik rabbinikus iskolákban, jesivákban tanultak. Izraelben a férfiak három, a nők általában kétéves katonai szolgálatot teljesítenek még egyetemi tanulmányaik előtt. Nem hívják be az arab lakosokat, de a hadseregben szolgálnak a szintén arab drúzok, valamint több más kisebbség tagjai is, így beduinok és cserkeszek is.

Az ultraortodox közeg elemi dühvel válaszolt a bírósági döntésre. Szokás szerint antiszemitizmussal vádoltak mindenkit, akik az eddigi privilégiumok megszüntetését kívánják. A hatóságok eddig is megfelelő körülményeket alakítottak ki a hadseregben a vallásos fiataloknak, külön zászlóaljakat hoztak létre nekik. Ám ők, és elsősorban vallási vezetőik, ellenállnak a lépésnek. Az óhatatlanul lebontaná a falat, amely a modern Izrael és a kizárólag, vagy majdnem kizárólag vallásos tanulmányokat folytató réteg között emelkedik.

Az izraeli társadalom világi és mérsékelten vallásos része eddig is nehezen viselte el az ultraortodoxok agresszióját, amivel a maguk életformáját rá kívánják kényszeríteni a többiekre. Nagy vihart keltett pár hónapja több eset, amikor ultraortodox férfiak nőket támadtak meg és kislányokat köpdöstek meg, mert nem az ő ízlésük szerint öltöztek. Az ultraortodox családokban gyakori a nyolc-tíz gyerek, és ezzel együtt a nők fizetéséből és segélyekből élnek. A katonai szolgálat nyilván tudati változást is hozna, hiszen ott elkerülhetetlenül találkoznának más életviteli normákkal.

Netanjahu azzal akarta elodázni a döntést, hogy bedobta: az augusztus 1-ig meghozandó törvény mondja ki, hogy az arabok is ugyanolyan katonai szolgálatra kötelezettek, mint a többiek. Ez ellen viszont az arab közösség, a knesszet palesztin képviselői zúdultak fel. A miniszterelnök végül olyan törvényjavaslattal állt elő, hogy az ultraortodox fiatalok egyik fele katonai szolgálatot teljesítsen, a másik fele 23-26 éves kora között polgári szolgálatot. Mofaz ezt nem fogadta el, mondván, hogy ez a legfelsőbb bíróság döntésének megcsúfolása. Maradt tehát Netanjahu kiskoalíciója, amelynek nem jósolnak hosszú életet, habár a miniszterelnöknek eddig erős támogatottsága volt. Mofaz ezzel a lépéssel megerősíthette helyét pártjában és a választói között. Ő egyébként lépéseket ígért a palesztinokkal való megegyezésben, és moderálni akarta az Irán elleni fenyegetést is.

Forrás: nol.hu