2000-ben a Magyar Orvostörténelmi Társulat ülésén Dr. Vértes László Schächter Miksa születésének 140. évfordulójához kapcsolódóan tartott előadást. Megemlítette, hogy életéről igen szűk forrással rendelkezik.  Az előadó és orvostársai nem ismerhették Neumann Adolf „Dr. Schächter Miksa emlékezete” című tanulmányát, amely 1928-ban Vácott jelent meg. A váci születésű neves orvosról szóló értekezését azzal zárta dr. Vértes László, hogy az évfordulóra való tekintettel Vác város és a Heim Pál Kórház helyezzen el emléktáblát.

Azóta eltelt egy évtized. Most halálának 95. évfordulójára emlékezem. 

Schächter Miksa (Vác, 1859. VIII. 20. – Bp. 1917. IV. 30.) orvos, igazságügyi orvos-szakértő, szakíró volt. Ma már kevesen emlékeznek rá.  Pedig tevékenysége megérdemelné. Igaz pályájának kiteljesedése előtt ragadta el a halál.

Édesanyja spanyol származású volt. Apja kereskedéssel foglalkozott. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd, amikor a szülők elköltöztek, akkor Budán és Pesten folytatta. Érettségi után a pesti egyetemen szerzett orvosi diplomát (1881). Beszélt németül, olvasta a francia, angol, latin klasszikusokat.                                                    

1882-ben a pesti 4. számú tüzérezrednél, mint segédorvos, tejesített szolgálatot. Akkoriban a sebészetben két orvosi felfogás állott egymással szemben. Az egyik a fertőtlenítőszerek használatának, az un. antisepsisnek volt a híve. A másik, Kovács József professzor által képviselt felfogás a fertőtlenítőszerek alkalmazását nem tartotta közömbösnek a szervezetre, és inkább a megelőzésre, a tisztaságra, a csíramentesítésre, az un. asepsisre helyezte a hangsúlyt. Schächter Miksa ez utóbbi klinikájára került. Ösztöndíjas műtőnövendékként három évet töltött itt. Részt vett a budapesti királyi orvosegylet által meghirdetett pályázaton. A téma: A különböző fertőtlenítőszerek értéke a sebészetben – volt. Dolgozatának elkészítésénél, a klinikai beteganyag tapasztalatait használta fel. 1885-ben elfogadott tudományos értekezését publikálta a Gyógyászat című orvosi hetilapban, egy évvel később pedig a Franklin Társulat kiadásában nyomtatásban is megjelent.

Magántanári képesítés elnyerésére kérelmet nyújtott be a fakultásra. Az 1889-90-es tanévben a képesítést sikerült megszereznie. Kovács professzor klinikáján gyarapította tovább tudását, emellett előadásokat tartott, tudományos cikkeket adott közre. Kétféle lap volt akkor. Az Orvosi Hetilap, mely a hivatalos körök álláspontját képviselte, és elsősorban elméleti kérdésekkel foglalkozott. A másik, a Gyógyászat, szabad szellemű volt, és az orvosi gyakorlatot tartotta fontosnak. A Gyógyászat című lapot, 1886-ban vették át: Kovács professzor, mint tulajdonos, Schächter, mint szerkesztő. 1896-tól végleg Schächter Miksa jegyezte a szaklapot.

Tagja, majd jegyzője volt, az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak; titkára a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései Központi Választmányának. E gyűléseket évről évre, más-más városban tartották.

Schächter Miksa sebészeti működését a Fehérkereszt Kórháznál kezdte meg, majd az Állami Gyermekmenhely sebészeti osztályának lett főorvosa. Ma Heim Pál Kórház néven ismert intézmény, 80 ággyal létesült sebészeti-ortopéd osztályának első osztályvezető főorvosa volt, 1909 és 1917 között. Mint sebész azt a nézetet vallotta, hogy nem mindenáron operálni, de operálni kell ott, ahol a diagnózisban biztosak vagyunk, és ha nem is a teljes gyógyulásra, de legalább a javulásra esélyt látunk.

Büszke volt váci származására. Gyakran kirándult szülővárosába. Szerette ifjúkora helyszíneit, ahol emlékeit felidézhette. Felkereste a Hétkápolna sétányát, a ligetet. (1903-ban, a közismert váci orvos és a zsidó iskolaalapító –igazgatójának, dr. Steiner Mártonnak temetésén, annak sírjánál búcsúbeszédet mondott). Váci betegeit előszeretettel látta el.

Tüdőbetegsége a háború alatt felerősödött. Schächter Miksa 1917. április 30-án, Budapesten, a Mehmed szultán u. 19. számú házában halt meg, és innen kisérték utolsó útjára a rákoskeresztúri zsidó temetőbe. (2 A. Parcella 6. Sor 41. sírhely.)

Főbb munkái:

A sebek gyógyulása és a sebkezelés különös tekintettel a fertőtlenítő szerek értékére a sebkezelésben /1886.

Az igazságügyi orvosi tanácsról /1897.

Szekták az orvosi tudományban és gyakorlatban. In: A Budapesti Orvosi Kör huszonöt éves jubiláris díszülése. Bp., 1889. pp. 10–27.;

Orvosalakok Zola legújabb regényében. = Gyógyászat, 1899. pp. 830–833.;

Zsidó orvosok. = Egyenlőség, 1901. No. 6. Mell. pp. 1–4. No. 8. Mell. pp. 1–3. 

Zsidó orvosokról. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat ülésén 1901. február 5. és 19. elhangzott előadások. Bp., 1901;

Az orvosi tudomány és az orvosi hivatás Herbert Spencernél. = Gyógyászat, 1903. pp. 832–834.;

Haladás és conservativismus az orvosi tudományban. Bp., 1907. 23 p. (Klny. a Budapesti Szemléből)

A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek története 1890–1910-ig. [Írta]: Schächter Miksa, Lakits Ferenc, Prochnow József, Kerekes Pál. Bp., 1910. VI, 167 p.

Két jeles veszprémi orvosról. [Haiszler Károly, Pillitz Dávid] 1912.

Idézzük Benedek Elek emlékeit, aki 1877 és 1881 között a budapesti egyetem bölcsészkarán tanult:   „Reggel nyakunkba vesszük a várost. Lakást keresünk. Egy kis szobácskát, mely messze sincs az egyetemtől s olcsó is. Utcából ki, utcába be, végre a Síp utcában kikötünk. Ott, a 10-ik szám alatt egy kis szoba kiadó. Javakorabeli, barátságos képű zsidóasszony fogad. Előszoba nincs, egyenest a konyhába lépünk. A konyhától jobbra egy tágas, kétablakos szoba, utcára néző. Nemcsak az utcára néz, de a zsinagógára is. Ebben a szobában laknak Schächter Miksa szülei. Mellette egy kis oldalszoba, egyablakos. Két ágy, talpalatnyi közelségben. Egy kis asztal, egy kis dívány, egy ruhaszekrény - ez a bútorzat. Kicsiny kis szoba, de utcára néz ez is, s egy hónapra tíz pengő forint. Ennyit kértek, alku nélkül megadjuk. Közben hazajön a Miksa gyerek. Eleven, okos szemű fiú, beszédében, modorában nincs semmi zsidós. De ezt én csak később állapítottam meg róla, mert most még a faji vonás is ismeretlen előttem. Hatéves koromban láttam az első zsidót. Fiatal legény volt, s az én kis falumban nyitott boltot a boldogtalan. Ez volt a falunkban az első bolt. Alig-alig vásárolt e boltban a nép. Nem amiatt, mert a boltos zsidó. Az én kis falumhoz közel Barót, ennek a hetivásárjaira viszik be az eladni való egy-két véka gabonát; itt veszik meg a gyertyát, a borsot, a pántlikát, a fej­kendőt s miegyebet. Itt találkoznak a vidékbeli atyafiakkal, jó ismerősökkel. Itt tudják meg egymástól: hány hét a világ. Minek nekünk bolt? Egyszer csak hírül hozzák édesanyámnak, hogy a bótos éhezik. Száraz kenyéren tengődik, s hol van, hol nincs az is. Attól kezdve minden délben küld az éhező zsidónak egy fazék levest. Én is viszek neki több ízben. A bolt hamarosan bezárul, a zsidó fiú eltűnik. Isten tudja, hová.  Tizenkét év múltán ismerem meg a második zsidó fiút: Schächter Miksát. Orvosnövendék, de nagy szeretettel foglalkozik a magyar históriával, s elsőéves korában lefőzi a filozoptereket: a mohácsi vészről írt dolgozatával. Az egyetemi pályadíjat ő nyeri meg. ……. Schächter Miksa szülei ortodoxok, már virradat előtt fent vannak, hangosan imádkoznak, s velük Miksa is. Miksa vallásos zsidó s kuruc magyar.”