A váci kötő- és szövőgyár alapításáról a mai napig tartja magát egy téves megállapítás. Ez a megemlékezés jó alkalom arra, hogy néhány tényt, adatot pontosítsunk.

Magyar Zsidó Lexikon (1929-ben Újvári Péter szerkesztésében); 2005-ben unokájával, dr. Gergely Katalinnal, Szalay Ágnes készített riport, ahol szintén, mint gyártulajdonosként szerepel a nagyapja, és legutóbb Kormos Szilvia Váci zsidó temetők, 2010-ben megjelent könyvének bevezetőjében, tartja azt az állítást, hogy a gyárat Löbl Ármin hozta létre . Feltehetőleg a lexikonban  megjelent adatokat kritika nélkül vették át a témával foglalkozó írások.

A váci kötő- és szövőgyár megalakulásának előzményei:

 Az 1880-as években a Vácott működő kisüzemek alacsony, átlagosan 2-30 embert foglalkoztattak. Ez azért fontos tényező, mert a város szőlészetéből élőket súlyos veszteség érte. A filoxérajárvány pusztítása következtében a lakosság jelentős része elvesztette kereseti forrását. A munkanélküliség tömeges méreteket öltött.

A Váci Hírlap 1887.  július 21-i száma pontosan fogalmaz, amikor azt írja: „….gyárunk egy sincs, mely némileg kárpótolná a munkáshiányt. A szegény embereknek itt vidéken nem akad úgyszólván semmi említésre méltó keresetforrása.”

Az állapotokat jól jellemzi az a kérelem, mely 1888. március 10-én kelt:

„……… városunkban egyéb mostoha viszonyok mellett a szőllők kipusztulása következtében is a népnek elszegényedése napról napra szomorúbb méreteket ölt. Egykoron jómódú mesteremberek, kik becsületes munka után egyszerű, de megelégedett életet éltek, egymás után tönkre mennek, elzüllenek, más foglalkozás után néznek, szóval nyomorognak. Csak néhány évvel ezelőtt tisztességes megélhetésnek örvendő szőllőbirtokok és kézimunkások, a mindinkább nagyobbodó szükségtől kéztetve, tűzhelyeiket elhagyják, hogy vidéken, ismeretlen emberek között, mint szolgák, kőtörők, vasúti s más napszámosok kereshessék meg valamiképpen kenyerőket.”

A kiutat a városvezetés abban látta, hogy a teljes elnéptelenedésen a gyors ütemű iparosítás segíthet. Ehhez adottak voltak a körülmények: az olcsóvá vált munkaerő-kínálat, a kedvező földrajzi fekvés, Pest közelsége, a szállításra alkalmas és olcsó vízi út, a vasúti közlekedés.

Ilyen körülmények között jött létre a váci kötő és szövőgyár.

Budapesten 1885-ben megalakult az „Első Magyar Kötő és Szövőgyár Rt.”. A társaság olyan helyet keresett, ahol a konkurenciával (osztrák, cseh textilipar) szemben alacsonyabb önköltséggel termelhet. Hosszas keresés után – a már ismertetett körülmények következtében – Vác mutatkozott a legalkalmasabb helynek.

A részvénytársaság elnöke és igazgatója (Leichtner Benő) 1889. május 1-én kelt kérelmében a városi tanácshoz fordult.:

„Az első magyar szövő és kötőgyár részvénytársaság f (olyó) évi április 25-én tartott közgyűlésében a társulati részvénytőkének 250, 000 forint – kétszázötvenezer forintra leendő felemelését és befizetését határozta el. –

E részvénytőke az igazgatóság indítványára közgyűlési határozattal 1.000,000 – egy millió forintra emelhető, ugyan e közgyűlés „egy új a mai kor és műszaki haladás igényeinek teljesen megfelelő nagyszabású gyár építését „mondta ki határozatilag.-

….Vácz városát szemelte ki, a gyá telep elhelyezésére,- mert:

a/ tekintettel volt a lakosság egy részének a phyloxera folytán beállott mostoha állapotára,

b/ ismeri Vácz város képviselő testületének és tanácsának közügyek terén minden irányba tanúsított helyes és a haladást pártoló tevékenységét, és oly helyen óhajtja tőkéjét befektetni, a hol a hatóság oltalmára és pártfogására számithat,

c/ meggyöződése az igazgatóságnak , hogy Vácz város hivatva van, gyári várossá fejlődni, ép úgy mint Bécs környékén fekvő Meidling, Atzgersdorf, Liesing, Mödling s a t(öbbi) községek és városok a gyáriparnak gyújtópontjává váltak, mely körülmény a lakosságnak és a községeknek dús keresetet és új bevételi forrásokat nyitott . –

Ha az általunk tett kísérlet sikerülni fog, ez nagy horderejű gazdasági következményekkel lehet Vácz városára nézve.-„

Erre a célra a vasúti töltés, a kőfaragó műhely és a Neumann-féle (ecet-, likőr-és pálinka) gyár közt fekvő földrészt szemelték ki, és mellékelték a tervrajzot is.

A képviselő-testület 1889. június 15-i ülésén 61. számú határozatával hozzájárult a terület díjtalan átengedéséhez a gyártelep létesítése céljából. A júliusi alapkőletételt követően október 28-án átadásra került a város első modern gyára.

(Létrejöttében része volt Weiss Bertoldnak, Weiss Manfréd testvérének is, aki 1896-ban a vállalat elnöki tisztségét is ellátta.)

Leichtner Benő lemondása után, 1896-ban a vállalat elnöke: Weiss Bertold lett, a vezérigazgató Jolesch Gyula. 1899-től Lőbl Ármin vetette át a váci kötő-és szövőgyár irányítását.

Ki volt Löbl Ármin?

Löbl Ármin a csehországi Märischostrauban, 186­3-ban született. Anyanyelve cseh volt, és nagyon hibásan beszélt magyarul. A családon belül németül érintkeztek.  Ennek ellenére rettentő patrióta volt, magyar és zsidó egyszerre. Az I. világháborúban nagyon sok hadikölcsönt jegyzett, melynek következtében, a háború után pénze „elúszott”, értéktelenné váltak a „papírok”. Nem rendelkezett nagy műveltséggel, de kitűnő kereskedelmi vénája volt, fejlett üzleti érzékkel. Magánemberként a család zsarnokként ismerte. Távolságtartó volt, gyermekeit szigorúan nevelte, de iskoláztatta őket.  A vallási előírásokat szigorúan betartotta és betartatta a családjában.

Mikor ügyvezető igazgató lett, az épület még földszintes volt. Az ő szakértelme annyira megnövelte, hogy a szövőgyár Nagy-Magyarország legnagyobb szövőgyárává fejlődött.  Figyelme kiterjedt a fejlettebb országok gyáraira. Tanulmányozta a Cseh- és Morvaország szövőgyárait. (1907-ben.) Az ő áldozatos munkájának volt köszönhető, hogy a gyár túlnőtte a város határait, és telephelyeket is létesített más városokban. Fióktelepe volt Aradon, Selmeczbányán, Hodrusbányán és Rohonczon. A gyár szövött és kötött árut, harisnyát, trikót, alsóruhákat, 156 féle sportcikket, mellényeket és katonai kesztyűket gyártott. Különlegessége volt a berlini kendő, gallérvédő és a vatelin. Területe (1910-es években) 11.000 négyzetméter volt, és 10 épületből állott. Munkások száma 1300 fő, akiknek 90%-a nő. Évi termelési képesség 3 millió K értékű áru. Hazai piaca az egész ország. Kiviteli piaca Anglia, a Balkán, Törökország és Egyiptom.

Negyedszázadon át vezette a gyárat, majd a Hitelbank konszernjéhez tartozó kötőszövő vállalatok vezérigazgatója lett.

1932-ben hosszabb ideig betegeskedett, míg végül rászánta magát az operációra. „Ádám tanár úr szerdán eltávolította a béldaganatot, de Löbl szervezete nem tudott megküzdeni a fellépett acetonnal és csütörtökön meghalt…” (Váczi Hírlap,1932. július 17.) Gyermekei Vácra hazahozatták, és korábban elhunyt felesége mellé temették. (Status quo temető, 1. Parcella 1. sor 922. sírhely)

Fénykép: az 1910-es években készült felvétel a váci gyárról.